Hatvani István Cserkészcsapat

Harmadik cserkészcsapatként alakultunk Felvidéken, 1991. április 24-én, Szent-Györgynek, a cserkészek védőszentjének napján. Öregcserkészek ösztönzésére kezdődött az újkori cserkésztevékenység Rimaszombatban, Dr. Kálmán László vezetésével keretek meg több fiatalembert, s kértek föl, hogy vegyen részt a Külföldi Magyar Cserkészszövetség tisztképző táborában, Eibisbergben (Ausztria). Vörös Attilát is megszólították, aki tiszti minősítést szerezett, közben párhuzamosan kiképeztek négy helybeli fiút őrsvezetőnek Bodakon, s velük meg a segítő öregcserkészekkel, szülőkkel vágtak neki a csapatalakításnak. Népszerűsítő előadásokat, tábortűzeket tartottak Ipolykeszitől, Losoncon keresztül Tornaaljáig, Fülektől, Feledig. Nos, ez volt a korai kezdet...
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy mozgalmas, eseménydús múltra tekintünk vissza, s cserkészeinknek számtalan élményben, táborban, portyán volt részük ez idő alatt. Minden évben nagytábort szerveztünk nyaranta, s téli táborok, tavaszi és őszi tanyázások is elmaradhatatlan részét képezik csapatunk életének. Bizonyos helyekre vissza-vissza térünk, ahol cserkészeink igen jól érezték magukat. A mellétei, szilistyei, derencsényi, mogyoróskúti, ajnácskői, tugári, rimócalehotai rétek s erdőszélek gyakorta voltak hangosak cserkészeink énekétől, csatakiáltásaitól. Fejelthetetlen a téli táborok hangulata: Abroncsos, Bucsony, Kurinc, Gulyapallag és Pozsálló, mind megannyi helyszín, ahol cserkészbakancsok hagyták nyomaikat a hóban. A détéri, óbásti, szilistyei vadászházak, barlangászház rendszeres tanyázások, portyák színhelyét képezi. (Köszönet az együttműködésért a vadász és barlangász barátainknak, valamint segítőinknek, támogatóknak, szülőknek s egyéb jóakaratú embereknek.)
Csillagtúrákat, majálisokat is szerveztünk, együttműködve más csapatokkal, a helybéli szlovák csapattal, füleki, tornaalji cserkésztestvéreinkkel. Más cserkészcsapatok is vendégei voltak táborainknak. Így jártak nálunk soproni, székesfehérvári, budapesti, ózdi, egri, miskolci, csongrádi, bősi, cserkésztestvéreink. Cserkészeink eljutottak Pécsre, Tardra, Ivádra, Egerbe, Hegyesdre táborokba, valamint jártak Castlban, eljutottak Angliába, az USA-ba és Olaszországba is. Kárpátaljai és erdélyi vendégeket fogadhattunk táborainkban s egy nyugateurópai mozgótábor is ellátogatott hozzánk. A barkai és Nyék-Csali-völgyi országos jamboree hangulatát szívünkben őrzik fiaink s lányaink, gyakran felidézve azokat. Időszakos cserkészlapunk is volt, Gömöri Cserkész címmel. 2003-ban rovertalálkozónak adtunk helyszínt Szilistyén, mely helyen már Országos Őrsvezetőképző is volt. Vascserkész versennyel kötöttük egybe a találkozót, mely során új színt igyekeztünk bevinni a roverek életébe. Cserkészeink rendszeres résztvevői a Szövetségi Nagytáboroknak, s baráti a kapcsolatunk valamennyi cserkészcsapattal. A közös táborok a pozsonypüspöki, bősi, kassai, szepsi, vágkirályfai, csenkei cserkészekkel nagyon jók, tanulságosak és szórakoztatók voltak. A palásti Ivánka kastélyban is felejthetetlen napokat töltöttünk. Nehéz összefoglalni az elmúlt 20 évet, talán a képek beszédesebbek, s jobban tükrüzik az egyes akciók, táborok hangulatát.